Reggel.... szokásosan indult. A rossz kedvet leszámítva. Semmi más nem járt a fejemben csak hogy, nyári szünetem van és még is itthon tétlenkedek. A Barátom pedig mint minden normális ember, keresi a kenyerét. De ugyan... mit is tudtam volna csinálni, ha még barátaim sincsenek?! Inkább a laptopomat bújtam négy fal között egy bögre jegeskávé kíséretében. ...Míg  be nem merészkedett a szobámba a szerető Édesanyám, azzal a gondolattal, hogy kicsalogatja lányát a börtönéből. Semmi kedvem nem volt kimozdulni,  de Anyukám elérte célját egy emlék segítségével. Méghozzá egy olyan emlékkel, mikor a fejéhez vágtam, hogy olyan ritkán tartunk csajos napot és lógunk együtt. Egy mondattal meggyőzött : -Most itt a lehetőség, hogy együtt lóghassunk! Azonnal felöltöztem és bepattantunk a kocsiba. Eleinte még nem volt hangulatom, pedig shoppingolni mentünk. De aztán sikerült megosztanom a problémáimat egy megbízható féllel, aki ráadásul akár mikor szívesen meghallgat.De természetesen nem csak meghallgatott, rengeteg dologra nyitotta fel a szemem. ...Szóval megkönnyebbültem. Haza felé menet akár csak egy pillanatra is, de tudtunk találkozni a Barátommal. Egy újabb lehetőség tárult elénk, ami a Barátom és az Én számomra nagyon fontos. De sajnos a lehetőség túl szép volt, hogy igaz legyen. Talán majd máskor!  Még több dologra derült fény. Csak remélni tudom, hogy ezzel kapcsolatban nekem is sikerül majd más figyelmét felkeltenem, hatalmas kockázatok nélül és felhőtlen jövővel pecsételve. Merem remélni, hogy nem tévedés és nagyobb örömöt okozok, mint kárt. Egy biztos, biztosra kell mennem.

Megosztás a facebookon